A keresztény, közép-európai kultúra nem támogatja az erős nőket, hiszen csak a szófogadó gyerek a jó gyerek. Aki akar valamit, az rossz. Akinek álmai vannak, az kezelhetetlen. Aki nem akar beállni a sorba, ő hisztis és vásott.
De vajon milyen ember lesz abból, aki így nő fel?
Kockaember!
Ő az, aki folyton csak bólogat, elfelejti az álmát, elfelejti, hogy van ereje és szeretne e szerint élni. Hihetetlen, hány olyan emberrel találkoztam már, akiknek voltak ugyan álmaik, mégsem tettek érte semmit.
Én magam is ilyen voltam nagyon sokáig. Nem követtem az álmaimat, mert azt tanultam meg, hogy ha akarok valamit, az rossz. Ha van lendületed, motivációd, az rossz. Ha akarsz valamit, azzal másnak gondot okozol. Csak úgy lehet sok pénzed, ha mástól elveszed. Ez az egész a hiány gondolkodására épül.
Nagyon sokan halogatnak gyakorlatilag mindent, pusztán emiatt. Mert valaki azonnal a fejükre csapott és azt mondta: legyél jó kislány!
Az erő és a szófogadás kettőse disszonanciát eredményez
Ha az erő és a motiváció miatt pontosan látod a célt, ugyanakkor nem teszel érte, akkor inkább pótcselekvésekbe menekülsz, hogy enyhítsd a tettvágyat. Ez a két érzés egymásnak feszülése miatt van: ott van benned a lendület és az akarat, de gyermekként azt tanultad, hogy akarni rossz.
Gyermekként csak az számított, hogy legyél ugyanolyan, mint a többiek. Mondd fel a verset! Nem számít, tudsz-e gondolkodni, az a fontos, hogy felmondd azt, ami le van írva. Az erőnek ez a fajta letörése nagyon rossz szokásokat, motiválatlanságot és tehetetlenséget eredményezhet.
Arról nem beszélve: tudod, hogy meg akarsz valósítani valamit, de nem csinálod, és ez végül önbántást szül. Mert azt gondolod, hogy hülye, gyenge, lusta és béna vagy. Egy csomó rossz gondolat van a fejedben önmagadról, pedig ez az egész nem szól másról, mint kaptál egy nagyon intenzív gyermekkori programozást.
Ezeket le kell tenni! Mert oké, hogy a tudatalattidat így programozták, de van egy sokkal erősebb részed, a lelked, ami tudja, hogy mire vagy hivatott és ki akar törni. A tudatalatti pedig újraprogramozható…
Ismerd fel a 22-es csapdáját és halld meg végre a lelked hangját!
Mutatom az erős nők három legszembetűnőbb jellemzőjét.
-
Az erős nő ne mutassa, ha fáj!
Az első, amit megtanulsz erős nőként, hogy nem szabad mutatni, ha fáj. Mert kiszolgáltatottá tesz. Én is pontosan így éltem az életemet. Anyukám, ha valamivel nem volt elégedett, akkor nem adott jóéjt puszit. Ez a szeretetmegvonás.
Ha kimutatom, hogy fáj, akkor kiszolgáltatott vagyok. Úgy kell csinálni, mintha nem zavarna, nem fájna, és akkor legközelebb talán nem lesz ez – ez a működés volt a fejemben.
Ide lehet sorolni azt a tipikus esetet is, amikor csúfoltak a suliban. Engem rengeteget gúnyoltak, én voltam a csúnya lány. Akkor is hullámos, boszis hajam volt, szemüveges voltam, szódásüveg vastagságú lencsével és second hand cuccokban jártam. Mert az elv az volt anyámnál, hogy lehet költeni magánórákra, kirándulásra, de ruhára felesleges.
A lényeg: ha kimutatod, hogy fáj és sírsz, akkor még inkább csúfolni fognak. Mit teszel tehát? Páncélt növesztesz! Én is megtanultam kislányként, hogy nem szabad megmutatni, ha valami fáj. És ennek brutálisan rossz következményei lettek később…
Például amikor a pasik úgy bántak velem, ahogy nekem nem tetszett, vettem egy nagy levegőt és tovább mosolyogtam. Hiába éreztem belül, hogy belém döfték a kést, mégsem szóltam. Ma már megtanultam, hogy ezt nem szabad hagyni.
A kemény burok lágyságot rejt
Értem én, hogy a páncél megvéd valamilyen szinten, de hiába a kemény burok, belül puha és lágy vagy. Belül össze tudsz törni és rosszul tudod magadat érezni. És ez megint egy erős disszonáns működés: kívül feldobod a sminket és mosolyogsz, belül meg össze vagy törve, közben haragszol magadra és haragszol a másikra is. Minden, ami ennyire ellentétes, az hihetetlenül energiaigényes.
Azt fogod észrevenni, hogy nincs semmi energiád, vagy megbetegedtél, vagy egész télen náthás vagy stb. Ha két ennyire ellentétes dolgot működtetsz egyszerre, az fárasztó, elviszi az energiát és leamortizálja a szervezetet. Ezért fontos, hogy a két érzés egyre inkább közeledjen egymáshoz és önmagad lehess minden helyzetben.
Én nagyon sokáig működtettem ezt. Nem mutattam, ha fáj, mert nem akartam, hogy még egyet belém rúgjanak. Ám végül megértettem, hogy nem fognak… Mert ők ezt nem csinálhatják meg velem többet. Amikor ezt kijelentettem és odébb álltam, akkor éreztem meg az igazi erőmet.
-
Teljesíts erőn felül!
A másik elvárás az erős nők felé, hogy mindig erőn felül kell teljesíteniük. És ezt a társadalom is brutálisan támogatja. Ha tudják rólad, hogy erős vagy, hogy úgyis megoldod és hogy a jég hátán is megélsz, tehát nem lehetsz gyenge. Akkor nem sírhatod el magadat és nem mondhatod azt, hogy ez nehéz.
Ha megteszed, rögtön azt mondják: Te mindig megoldod. Te mindig erős voltál, nem engedheted el magad. Te vagy a családban az erő. Én bízok benned, te mindenre mindig találtál megoldást. És egyből rád tesznek egy második púpot. Mert nem elég, hogy az adott problémával meg kell küzdened, még azt sem engedik meg, hogy egy kicsit megpihenj és vigaszt keress..
Nem akartad te, hogy bárki is megoldja a problémádat. Egyszerűen csak azt szeretted volna, hogy valaki egy kicsit megöleljen, és azt mondja, hogy minden rendben lesz, én itt vagyok melletted. Csak meg akartad élni az érzést… de mivel erős vagy, nem teheted. Elvárás, hogy megoldj mindent és helytállj.
Azt gondolom, hogy ma ez egy hihetetlenül nagy társadalmi betegség. Hogy nincs empátia. Hogy nem tudjuk meghallani a másikat, amikor azt mondja, hogy figyelj, most el vagyok keseredve.
Ha erős vagy, soha nem élheted meg, hogy rendben van a gyengeség is.
Emiatt az elvárás miatt.
És a legbosszantóbb, hogy ha valaki egész életében a síró-picsogó, gyenge szerepben volt, mindenki azonnal szaladt segíteni neki. És ez szerintem hihetetlenül tudja bosszantani az erős nőket, legalábbis engem sokáig bosszantott. Azt gondoltam, hogy na bezzeg, ha neki kicsit lefelé konyul a szája, már szalad mindenki megoldani a problémáját. Mert azt szokták meg, hogy őt segíteni kell, borsószem királykisasszony. Nekem meg csak azt mondják, hogy ügyes vagy, te bírod.
Tudod, mi erre a legjobb megoldás? Ha nem kapod meg az empátiát a külvilágtól, akkor neked kell empatikusnak lenned önmagaddal. Amikor azt mondják, hogy szedd össze magad, mondd azt, hogy én most így érzem magam és ez rendben van! Majd fogod, becsukod az ajtót, töltesz egy pohár rozéfröccsöt, beülsz a kádba és megengeded magadnak az elkeseredést.
Mert tudod, hogy úgyis megoldod… Csak kell egy kis szünet. Lélegzetvétel. Semmittevés.
-
Ne kérj segítséget!
A harmadik dolog, ami az erős nőket jellemzi, hogy nem kérhetünk segítséget. Hiszen egész életünkben azt tanultuk, azt hallottuk, hogy meg tudjuk oldani. Ezért, ha valaki felajánlja a segítségét, elintézzük annyival, hogy: Á, nem! Köszi, megoldom! Természetesen, reflexszerűen.
Kérlek, gyakorold, hogy ha bárki bármit felajánlj, például hozza a táskádat, ad papírzsepit vagy bármi, akkor vegyél egy nagy levegőt és köszönd meg. Ennyi! Ezt kell gyakorolnunk, mert a mindent egyedül kell megoldani hitrendszer büszkeség. Csupán egy megszokás.
Arról nem beszélve, hogy annyira nőies elfogadni a segítséget és a férfiak is nagyon szeretik, ha hagyjuk őket segíteni, érvényesülni férfiként. Ne feledd: az adás és a kapás között mindig egyensúlynak kell lennie.
Ha úgy érzed, hogy megkeményedtél, hogy ott a páncélod, közben belül ott vagy lágyan és sérülékenyen, és egyre nagyobb a disszonancia a kettő között, akkor ajánlom neked az Önsorsrontás Ellenszéruma Önértékelési Alapkurzust.