Érzéstelenített világban élünk.
Semmiféle fájdalom nem elviselhető. A komfort és a kényelem mindenek felett…
Ma fogászaton voltam, kaptam még 3 varratot a számba. 5 perces művelet. Nem kértem injekciót hozzá. A doki rosszul volt tőle. Nem értem. CSAK 5 PERC kellemetlenség. A zsibbadás 1 óra…
De egyébként meg értem.
Minden úgy van kitalálva, hogy ne fájjon semmi.
Pedig a fájdalom jó barát. A fájdalom segít változni. Ha fáj, hogy meghíztál, és nem tudsz már úgy mozogni, cipőt kötni, szeretkezni, akkor változtatsz. De ha nem fáj, nem változtatsz.
Ha fáj, ahogy a másik beszél veled, akkor változtatsz. De ha elengeded a füled mellett, akkor minden marad a régiben.
Ha fáj az élet? Igyál valamit, egyél valamit, nézz meg egy filmet, zsibbaszd le az agyad. Ne is törődj vele.
Tudod mi a baj? Hogy későn fogsz reagálni.
AMIKOR MÁR KÉSŐ.
Ha van egy kis eszed, szereted a fájdalmat. A barátod. Mert szól, hogy valami nem oké.
Fáj a derekam a magassarkúban. Tudatja, hogy összenyomja a csigolyákat, ritkán hordjam.
Fáj a térded a gyaloglástól? Szól, hogy keveset, vagy nem jól használod. Tanulj tőle.
Nem azt javaslom, hogy maradj benne a fájdalomban.
Azt javaslom, hogy hallgasd figyelmesen.
És változtass. Időben.
A fittségeden.
A kapcsolatodon.
Az életeden.
Szeresd a fájdalmat. Ne keress pótszereket.
De ne is tűrd el. Cselekedj.
Minden érzésnek helye van. Azért létezik.
A tűrés, a vég nélküli tűrés legalább akkori hiba, mint az azonnali tünet eltüntetés.
Szeresd a fájdalmat. Változtass. Élj egy szabadabb életet.
Szeretettel, Timi