Azt érzed, hogy nem vagy elég jó?

Azt érzed, hogy nem vagy elég jó?

Te hányszor hallottad gyerekként, hogy nem vagy elég jó? Hányszor dorgáltak meg azért, mert túl hangosan beszéltél vagy nem pakoltad el a játékaidat? Hányszor hallottad, hogy maradj csöndben, viselkedj rendesen, legyél jó kislány, csináld meg a házidat és még sorolhatnám?

Sehogy sem tudtunk jól viselkedni gyerekként, nem így van?

Bármit csináltál, ami a gyermeki létedből fakadt, leszúrtak érte. Amikor úgy érezted, hogy a világ a tiéd, bármit megteremthetsz, a világban bőség van, az élet egy csoda, amikor elmerültél a saját életedben, a csodákban, a kíváncsiságodban, kérdeztél, mert valami foglalkoztatta a kis agyadat, mindig megdorgáltak.

Atyaúristen, mennyi ilyet éltünk meg gyerekként! Hihetetlenül sokszor tapasztaltuk meg, hogy valamit nem jól csinálunk. És csodálkozunk azon, hogy értéktelennek érezzük magunkat? Csodálkozunk, hogy önbizalomhiánytól szenvedünk? Csodálkozunk, hogy semmi önszeretetünk nincs?

Tényleg?

 

Ki a jó gyerek? 

Emlékszem, pedig még nagyon kicsi voltam, hogy egyik nap anya vett két paradicsomot a boltban. Én mindkettőt egyszerre akartam megenni, de anya azt mondta, hogy ma csak az egyiket lehet. Én gyerekfejjel nem tudtam, mit jelent beosztani. Csak a bőséget láttam. Hogy VAN.

Így nevelnek le minket arról, hogy van, hogy létezik és hogy holnap is lesz. Nem szabadott hinnünk abban, hogy minden elérhető és lehetséges. Megszégyenítettek. Akaratosnak, mohónak, rendetlennek tituláltak bennünket, pedig csak kíváncsik voltunk.

Ebben a közép-kelet-európai keresztény kultúrában tudjátok, ki a jó gyerek?

Az, aki szófogadó.

Aki azt csinálja, amit mondanak neki. Aki azt csinálja, amire utasítják. Ha azt mondják neki, hogy el kell pakolni, akkor elpakol. Ha csendben kell maradni, csendben marad. Kvázi az a jó gyerek, aki nem létezik. Mert a jó gyerek szófogadó. Szó-fogadó, vagyis elfogadja, amit mondanak neki.

És mennyi hülyeséget tettek be az agyunkba ezzel!

Megnyirbálták az önbizalmunkat és az önszeretetünket!

Légyszi, ezt most vedd le magadról! Mint egy ruhát. Ez volt a gyerekkori pulcsid, amiből most ideje kibújni. Ez már nem érvényes. Kinőtted. Légyszi, tegyük le itt és most együtt ezeket a hitrendszereket, elvárásokat és megszégyenítéseket!

 

Igenis elég jó vagy!

 

A jó gyerek szót fogad 

Tudod, én jó gyerek voltam… Kitűnő tanuló. Szófogadó. És folyamatosan szorongtam. Körülbelül 30 évembe került, amíg ebből az egész hülyeségből, hogy szót kell fogadni, meg csak akkor vagyok jó gyerek, ha betartom az utasításokat, kijöttem.

Ez a poroszos kultúra megöli a hitet önmagadban. A hitet, amit utána 10-20-30 év terápiával, meditációval, sok százezer forinttal próbálsz helyretenni magadban. Erőlködsz, hogy kigyomláld, hogy valamennyire rendbe tudd tenni magadat.

Mert megtanultad, hogy a jó gyerek szót fogad. Elhitted, hogy így kell élni. Hogy el kell felejteni a vágyaidat, el kell felejteni az örömöt, el kell felejteni, hogy teremthetsz a képzeleteddel. Egy csomó mindent kiirtottak belőlünk.

Gondolj bele! Volt egy szocialista kultúra, ami megölte a spiritualitást, voltak a háborúk, az éhínségek, a nők elnyomása, hogy nem tanulhattunk, hogy nem élhettük a saját bosziságunkat, a saját teremtő képességünket, mert megégettek minket.

Így vesztettük el önmagunkat.

Így vesztettük el az önszeretetünket.

 

Szégyelld magad, mert nem vagy elég jó! 

Gyerekként te is gyakran érezted, hogy mindig találtak benned hibát, igaz? Nem vagy elég jó, mert sosem tudsz úgy teljesíteni, ahogy elvárják, mert nem vagy láthatatlan, nem vagy elég komfortos a környezetednek. Rossz gyerek vagy! Baj van veled. Ilyesmiket mondtak, te meg elhitted és megélted.

Nem szabadott azt csinálni, ami jólesik, mert csak a feladatok számítanak. Teljesítményorientált társadalomban élünk. Már az iskola is így kezdődik: feladatok, feladatok, feladatok. Azért nem dicsérnek meg, mert kedves vagy, mert feldobtad a délutánt azzal, hogy rajzoltál valamit. Nem azt mondták, hogy: jaj, de szép pillangót rajzoltál, hanem hogy oké, és kész a házid? Rögtön a teljesítmény!

Ez borzasztó!

Egyfolytában csak azt éltük meg, hogy nem vagyunk elég jók, hogy némának kell lenni, láthatatlannak kell lenni, szót kell fogadni, mások igényét kell kiszolgálni. Ez a lényeg. Csak ez számít. És akkor elfogadható leszel.

 

Elég volt abból, hogy azt gondolod, nem vagy elég jó!

 

Szégyelld magad, mert fel akarod adni! 

Néhány hete egy nagyon régi ügyfelem írt a VIP csoportomba, az Energiabomba Teambe. Nem az ára, hanem a közösség összetartó ereje miatt VIP. Ő egy fantasztikus, érzékeny lelkű, kreatív nő, aki a lelkével készít ékszereket. Megírta, hogy beiratkozott egy suliba, de nagyon rosszul érzi magát ott.

Ki szeretne szállni belőle, minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy ott legyen, de ő azt tanulta gyerekkorában, hogy amit elkezdtél, azt fejezd be, mert ha nem, akkor selejtes vagy, akkor kudarc vagy, akkor feladtad.

És akkor mi van?!

Vannak dolgok, amikre vágysz, kipróbálod és rájössz, hogy nem a tiéd. Lehet azt mondani, hogy én ezt nem akarom, meggondoltam magam. Ez a bátorság! Mert ez a mondat, hogy meggondoltam magam, atyaúristen, ez akkora szégyennel jár!

Te hányszor érezted már azt, hogy én ezt fel akarom adni? Hogy nekem ez nem kell? Tök mindegy, hogy ez párkapcsolat, házasság, munkahelyi szituáció, tanulás vagy bármilyen elvárás. Hányszor érezted azt, hogy ki akarsz szállni, de nem tetted meg, mert ciki lett volna? Hányszor gondoltál arra, hogy inkább folytatod, mert szégyen lenne, ha feladnád?

Ez akkora hülyeség! Egyszerűen úgy döntöttél, hogy elég volt. Jogod van megváltoztatni a véleményedet anélkül, hogy szégyellnéd magadat. Kipróbáltad, de nem jött be. Tök oké! Bármikor jogod van azt mondani, hogy ez nem az enyém és kész!

 

Tedd le, hogy szégyelled magadat! 

Miért szégyelljük magunkat azért, amit érzünk?

A belső indíttatásunk miatt?

Próbáljuk elnyomni a belső hangot, mert van egy külső dolog, aminek meg kell felelni. Végig kell csinálni! Kitartónak kell lenni! Meg kell játszani magunkat! Jól kell kinézni! Tökéletesnek kell lenni!

Aztán azt veszed észre, hogy állandóan szégyelled magad valamiért. Mert van egy rossz szokásod. Ma sem csináltál meg valamit. Nem tökéletes az alakod. Több éve dolgozol magadon, de még mindig nem tartasz ott, ahol szeretnél…

Tedd ezt le végre! Mondd azt, hogy rendben van, ennyi fért bele az életembe. Így tudtam csinálni idáig. Azzal a sok hitrendszerrel erre voltam képes eddig. Vegyél egy nagy levegőt és engedd el az összes szégyenérzetet, amit táplálsz magad iránt, mert nem vagy tökéletes, mert nem vagy olyan, amit mások elvárnak!

Légy olyan, amilyen lenni akarsz! Ha abba akarsz hagyni egy sulit, akkor hagyd abba. Ha be akarsz fejezni egy párkapcsolatot, mert nem méltó hozzád, akkor fejezd be. Kit érdekel, hogy ez a második, az ötödik vagy a tizenhetedik párkapcsolatod? Nem fontos. Nem vagy jól benne. És ha azt érzed, hogy mindig ugyanazokat a hibákat követed el, akkor dolgozz magadon.

És tudod, mi a legfontosabb?

Hogy kezdj el végre örülni magadnak és kezdj el végre élni! Felejtsd el azt, hogy szégyellned kell magadat azért, amilyen vagy.

 

Szégyelld magad, mert nem vagy elég jó!

 

Igenis elég jó vagy! 

Én annyira akartam anya szeretetét, hogy kisiskolásként a nyári szünetben kitakarítottam az egész lakást. Ahelyett azonban, hogy megdicsértek volna, az volt a válasz, hogy az a sarok ott nem tökéletes. Azt éreztem, hogy szégyellnem kell magamat, amiért nem vagyok elég jó a takarításban.

Pedig megrázhattam volna a fenekemet és megünnepelhettem volna magam, hogy igen, 11-12 évesen megcsináltam az egész lakás takarítását a nyári szünetben, amikor olvasnom meg strandolnom kellene.

A szégyelld magad, egy beépített hang a fejedben. Amikor megszólal, kérdezd meg magadtól: Tényleg? Biztos ez? Egészen biztos ez? Tuti igaza van ennek a hangnak? Nincs. Hidd el, hogy nincs igaza ennek a hangnak.

Adj magadnak elismerést! Vedd észre, hogy mit csinálsz jól! Vedd elő azt a rengeteg dolgot, amiért örülhetnél magadnak! Az élet arra van, hogy elkényeztessen. Menj vissza a gyerekkori létedbe, amikor minden lehetséges volt és amikor nem ismerted azt, hogy szégyelld magad.

Hidd el, hogy sokkal több van benned, mint amit gondolsz! Amíg szégyenből és korlátozottságból létezel, addig a világ nem nyílik ki. Nem lesz király párkapcsolatod, nem lesz fantasztikus munkád, nem lesz önmegvalósítás, mert nem engeded meg magadnak.

Jelentkezz be az Ellenszérum tréningembe,  és hallgattasd el végre azt a hangot, ami folyamatosan arról dumál a fejedben, hogy nem vagy elég jó. Hangolódj rá önmagadra, a vágyaidra, éleszd fel rég halott önbizalmadat és éld meg a valódi kiteljesedést. Elég volt abból, hogy azt gondolod, nem vagy elég jó!

Ébredj fel minden nap energikusan, jókedvűen, a céljaid felé haladva, nőies kisugárzásod teljében!