Az értéktelenség érzése az önértékelés hiányából fakad

Az értéktelenség érzése az önértékelés hiányából fakad

Ha ránézel egy erős, sikeres és céltudatos nőre, mi jut először eszedbe? Biztosan nem az, hogy önértékelési problémái vannak. Valószínűleg arra sem gondolnál, mennyi nehézségen ment már át az életben. Pedig bizony mindenkinek vannak kudarcaik, blokkjaik és akadályaik. Így nekem is.

Sőt, aki azt mondja, hogy ő soha nem ment át hasonló helyzeteken, mint amit most fogok elmesélni, ő valószínűleg nem őszinte önmagával.

Te az vagy?

 

Az értéktelenség nekem is okozott gondot 

Az értéktelenség és az önértékelés hiánya két nagy területen okozott nekem problémát. Az egyik a vállalkozásom volt. Rengeteg pénzt veszítettem, amikor elkezdtem coachként dolgozni. Mindezt az önértékelés hiánya miatt.

Hogyan?

Úgy, hogy magamnak kellett megszabnom az árakat. És nem ment…

Amíg trénerként dolgoztam, addig tudtam, mi a piaci átlag. Tudtam, hogy sok éve ezt csinálom. Tudtam, hogy rengeteget tanultam mindezért. Folyamatosan kerestek meg a cégek, beajánlottak másoknak és az árat ők szabták meg.

Miután magam mögött hagytam ezt az életet, akkor szembesültem először azzal, hogy én árazzam be saját magamat. Hiába volt óriási business tapasztalatom, hiába dolgoztam közép- és felsővezetőkkel sok-sok éven át, a saját vállalkozásomat vezetve az önértékelésem teljesen lecsökkent.

Fél évembe került, amíg egyáltalán pénzt mertem kérni az ügyfeleimtől…

Nem voltam biztos magamban. Nem tudtam, ér-e ennyit, amit csinálok. Képes vagyok egyáltalán a Theta Healing technikát jól alkalmazni? Képes vagyok másokon segíteni? Ezek a kétségek hihetetlenül visszavetették az önbizalmamat.

 

Megláttam, hogy ez így nem mehet tovább 

A fordulópontot egy lány jelentette, aki mindössze egy Theta Healing alaptanfolyamot végzett, és egy hónap múlva már volt weboldala és olyan áron tartotta a konzultációit, amennyiért én is szerettem volna a sajátomat. Nem tartottam őt értéktelennek, nem erről van szó, mindössze önmagam számára volt ez hatalmas felismerés.

Tényleg ennyire nem látom, hogy mennyi időt és energiát fektettem ebbe?

Hogy mennyire értékes az, amit tudok és csinálok?

Ekkor kerestem egy coachot…

Mert, bár rengeteg a tudásom, és számát sem tudom, hány tanfolyamot végeztem el, vannak olyan dolgok, amelyeket egyedül nem tudunk megoldani. Mert egyszerűen nem látunk rá elég tisztán önmagunkra. Ezért kerestem valakit, aki segíthet az önértékelésemen.

Két-három hét alatt sikerült olyan mértékben visszaállítanom, hogy végre képes voltam saját árakat megszabni és úgy végezni a munkámat, ahogy kell. Értékesnek éreztem magam és tudtam, hogy sikerül másoknak is segítenem.

Mert egyszerűen nem látunk rá elég tisztán önmagunkra.

 

Az önértékelés hiánya a szerelmi életemre is hatott 

A másik terület, amelyet tönkretett az önértékelésem, a szerelmi életem volt…

Idővel sok mindenben magabiztossá váltam. Tudtam, ki vagyok. Tudtam, mit akarok. Ám a szerelemben sokáig naiv maradtam. Úgy viselkedtem, mint egy kiskutya, aki mindent megtesz azért, hogy szeressék.

Képes voltam az első három randi után teljesen elkötelezni magamat!

Onnantól kezdve senki másra nem néztem, mert úgy gondoltam, hogy megcsalásnak számít. Amint valaki egy pici szeretetet, érdeklődést vagy törődést mutatott felém azonnal, gondolkodás nélkül vágtam bele a kapcsolatba.

Örültem neki, hogy végre valaki szerethetőnek talál…

Nem azt néztem, hogy kicsoda, hogy milyen ember, mit kapok tőle, egyáltalán megfelel-e az igényeimnek. Egyetlen dolog villogott a szemem előtt: valaki végre értékesnek tart. Valaki végre emberszámba vesz engem is.

És ez olyan volt nekem, mint a drog!

 

Hagytam, hogy kihasználjanak 

Egyetemistakoromban volt egy meglehetősen rossz párkapcsolatom.

Ez a fiú brutálisan rosszul bánt velem. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Folyton megalázott. Leginkább arra kellettem neki, hogy kiszolgáljam. Masszíroztam a vállát, megkérdeztem, mit kér enni, mit hozzak neki, este pedig melegítettem az ágyát.

Ennyi.

Szellemként voltam jelen ebben a kapcsolatban. Éreztem ugyan, hogy van bennem erő, hogy ki kellene szállnom ebből a helyzetből, de elnyomtam magamban pont a fentebb említett érzések miatt: örültem, hogy végre szeret valaki.

Volt egy pont azonban, amikor robbant a bomba: kijött belőlem az erő, veszekedtem, sírtam, összepakoltam, majd elmentem. De nem lett jobb, mert csak vissza-visszatért az érzés, hogy értéktelen vagyok.

Így, amikor a következő héten kicsit kedvesebb volt hozzám, vagy elhívott egy-két randira, mint a kiskutyák, úgy rohamtan vissza hozzá. Persze semmi sem változott. A kapcsolatunk minősége ugyanolyan volt. Egyszer odáig fajult köztünk egy vitatkozás, hogy pofonvágott.

Akkor jött el az a pillanat…

Akkor már tudtam, hogy soha többé nem akarok találkozni vele.

 

Hozzámentem az első férfihoz, aki kedves volt velem 

Persze itt a történet még nem ér véget…

Az önértékelés hiánya ugyanis tovább tombolt bennem. Így történt, hogy hozzámentem az első férfihoz, aki kedves volt velem. Arra gondoltam: valaki végre tényleg szeret és nem csak kihasznál! Gondolkodás nélkül sétáltam oltár elé.

Aztán persze kiderült, hogy nem működik a kapcsolat.

Így másfél év után elváltunk.

Aztán ott volt a narcisztikus szerelmem is…

Amikor beléptem a negyvenévesek csoportjába, rendkívül magányossá váltam. Ekkor jött ő az életembe, én pedig egyből beleszerettem. Az önbizalmam újra lecsökkent, újra értéktelen és kicsi voltam.

Emlékszem, két évvel ezelőtt, amikor Thaiföldön jártam, nem volt wifi a hotelszobámban. Mivel unatkoztam, írtam neki egy szerelmeslevelet. Megfogalmaztam, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretek benne. Be is állítottam kiküldésre, hogy amint lesz internet, azonnal menjen is neki az üzenet.

Másnap reggel egy hajókiránduláson vettem részt, ahol szintén nem jutottam netközelbe. Mindössze fél napig nem tudott elérni, de amikor sikerült neki, óriási patáliát csapott. Borzasztó féltékenységi rohamai voltak. Hiába mondtam neki, hogy nézd meg az e-mailjeidet, nézd meg mivel töltöttem az estémet… Megnézte, de persze továbbra sem volt hajlandó abbahagyni a duzzogást.

Próbáltam viccel elütni a dolgot.

Mentségeket kerestem számára.

Ahelyett, hogy szakítottam volna…

Az önértékelés hiánya a szerelmi életemre is hatott

 

Mi segített kilépni a kapcsolatból? 

Nagyon ritkán használom az írás technikáját, ám akkor ehhez fordultam. Éjjel-nappal írtam. Leírtam, ki vagyok, milyen bánásmódot érdemlek, mik az értékeim, miben vagyok fantasztikus, miért teheti össze egy férfi a két kezét, hogy én az életében vagyok. Mindent kiírtam magamból.

Továbbá kurzusokra és tanfolyamokra jártam. Kellettek a szakemberek, hogy átlendítsenek a holtponton. Ezért tanácsolom ezt neked is: keress valakit magadnak, aki átsegít az életednek egy bizonyos szakaszán.

Nekem például a coachom segített rájönni, hogy egy gyémánt vagyok. Minden férfi tegye össze a két kezét, hogy benne vagyok az életében. Ezután egész más szemmel választottam párt magamnak. Nem hagytam, hogy elsodorjanak az érzések pusztán azért, mert végre valaki szeretetet mutatott irántam.

 

Az önértékelés megerősítése fantasztikus dolgokra képes 

Hosszú út volt, de megérte…

Minden pofon, minden kudarc és minden tanulság. Hiszen ezek vezettek idáig. Másfél éve élek egy olyan kapcsolatban, amelyre mindennap rácsodálkozom. Elképesztő, milyen szerencsém van ezzel a fiúval!

A tenyerén hordoz, és hihetetlen dolgokat tesz meg értem. Jelentős korkülönbség van köztünk, de ez nem zavarja. Olyannak fogad el, amilyen vagyok. Olyannak szeret, amilyen vagyok. Nem zavarják a plusz kilóim, vagy a szarkalábak a szemem alatt. Ő így lát tökéletesnek. Igazi gondoskodó típus.

Természetesen eleinte nálunk is voltak problémák, én azonban meghúztam a határokat. Többször szakítottunk is emiatt, azonban képes felnőtt módjára kezelni a helyzetet és azóta minden rendben van közöttünk.

 

Miért meséltem el mindezt?

Mert minden tanácsadó átmegy egy bizonyos krízishelyzeten, maximum titkolja még maga előtt is.  Pedig emberek vagyunk. Emberek, akik gyakran hibáznak, ugyanakkor mindig képesek felállni.

Szeretném, ha végre elfogadnád magadat – minden ballépéseddel együtt. Tudom, hogy ez nem könnyű, ezért hoztam létre az Önértékelés Alapkurzust , vagyis az önsorsrontás ellenszérumát. Nekem a fájdalmasabb és hosszabb úton kellett végigmennem ahhoz, hogy eljussak idáig a fejlődésben.

Neked nem kell…